"...volt valami, ami megvédte az embert az érzelmek viharaiban, és ez a valami mindenki számára hozzáférhető volt. Ez volt a művészet, a költészet, a dal, a muzsika. Azért született meg, hogy feloldja a szorongást, kimondja a bánatot, megfogalmazza a gyászt, azért is, hogy kikiáltsa az örömöt, a boldogságot, a szerelmet, a büszke dacot, a "csak azért is-t". Mert a dal szükségletből született; az emberi lélek egészségének biztosítéka. Nem műsor, nem szórakozás vagy szórakoztatás, hanem emberi igény, kenyér a lélek éhségére."
Mindig is érdekelt a kreativitás, minden foglalkoztatott, figyeltem a világra, mindenre, ami hatott rám.
2004-ben elindultam egy spirituális úton, majd 2007-ben részt vettem egy nepáli zarándokúton, amely megváltoztatta a világhoz való hozzáállásomat, az értékrendemet. Ez meghatározó élmény volt számomra. Egy hirtelen jött gondolat után kezdtem el festeni 2011-ben. Úgy éreztem, ami bennem van, érzelem, gondolat, azt valamilyen látható formában a felszínre kell hoznom. Rájöttem: ez az, amit kerestem, ami még hiányzott. Arról festek, ami megérint.
Megismertem Rádóczy Gyarmathy Gábort, aki vállalta, hogy tanít és büszkén mondhatom Mesteremnek. 3 évig intenzíven tanultam nála. Hálás vagyok azért, amit kaptam tőle, amit kihozott belőlem.
A pillanatnyi lelkiállapotomat viszem a képeimbe. Ez nem tudatos, ez egy érzés, ami magától jön. Nem tudom megmagyarázni mit, miért, úgy csinálok. Eléggé ösztönből teszem.
A siker számomra azt jelenti, amikor egy-egy képem láttán – a szemlélőben – elindul egyfajta változás. Olyat vesz észre, amire épp szüksége van.
Figyelek a belső hangra, a lehetőségekre, a pillanatokra.És, ami meg akar születni, annak színeket és formákat adok.
2023-ban megkaptam a Fejér Vármegyei Prima díjat, mely hatalmas büszkeséggel és hálával tölt el.
